A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Berniczky Éva. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Berniczky Éva. Összes bejegyzés megjelenítése

Berniczky Éva a Holmiban

Berniczky Éva

Tégy jót, és tűnj el!

Megjelent a Holmi 2013-as májusi számában 

Akkor kezdődött, amikor már hallani lehetett a szárazságot. Amikor a levelek hullása is zajt keltett. És a kínzó aszály ellenére sem háborodott fel senki azon, hogy az elhagyatott udvarból pocsékba folyik a víz. Kisebb-nagyobb szünetekkel ugyan, de a nap túlnyomó részében ott zuhogott keresztül a járókelők lába előtt. Hol erősebben, hol gyengébben. Voltak időszakok, amikor egészen hajszálvékony, alig észrevehető erecskék szelték át a járda aszfaltját, majd a szegélyen túljutva egészen a macskaköves utca túloldaláig futottak. Nagy- és kismutatók. A helybeliek akár óraként használhatták az átfolyásnak ezt a primitív szerkezetét. A kikerülő víz mennyiségéből és a nap állásából könnyűszerrel megsaccolhatták, hány óra lehet. És ezt a vérlázító pazarlást ebben a csontszáraz időszakban sem kifogásolta senki. Úgy festett, önzőmód ragaszkodnak ahhoz, hogy legalább kiszáradt szemük részesüljön némi felüdülésben, ha csak néhány szerencsétlen gyom látványának erejéig is. Az itt elvonuló szomjúhozók kívánságára néhai Teofánia háza előtt, a járda közepén, az átfolyás mentén zsenge fűszálak eredtek. Bár satnyaságuknál fogva megjelenésüktől kezdve kornyadoztak, a barázdákból kelt élet mégis tökéletesen illett a töredezett, helyenként felpúposodott, toldott-foldott aszfaltba. Ott eresztett gyökeret, ahová >>tovább a teljes novellához

Berniczky Éva: Füstmilán

Berniczky Éva

Füstmilán 


A semmiből bukkan elő. Hanyagul ellenőrzi a kéményeket, van-e huzat. Szenvtelen arccal vágja zsebre a vodkára valót, ha már félrészeg, szlovákul énekel Milán. Ezúttal azt is megkérdezi, akadna-e fölösleges fekete gomb a házban. Hogyne akadna, hozom elő a gombos zsákot. Némi elégedettséggel kaparászok benne, milyen játékos ez a Füstember. Hadd pörögjön az a meccs, gondolom, el ne maradjon a soros gombfoci-rangadó. Telerakja a zsebeit. Otthon pedig felvarrja zsákmányát fekete egyenruhájára. Egyiket a másik után. Igyekszik minél több gombot felerősíteni, amennyi csak ráfér a mellére. Azután a hátára is. A karjára, végül a nadrágjára. Még így sem győzi majd kielégíteni a szerencsére éhes népséget. Amíg a készletéből tart, esküvős napokon türelmetlenül ácsorog a katedrális bejáratánál. A templomból kitóduló bódult násznép, az Urat háta mögött tudva, végre kedvére hódolhat a babonának. Semmiképpen sem halasztaná el a szerencséjét a vőlegény, a menyasszony, a vőfély, a nyoszolyólányok, a násznagy. Valamennyien a kéményseprő közelébe törekszenek, hogy legalább aprócska szerencsét szakítsanak róla. A gomboknak szabott ára van. A kisebbek olcsóbbak a közepeseknél, a nagyobbak egészen szép summáért találnak gazdára. Az újdonsült szerencsések aztán hangos üdvrivalgással hömpölyögnek tovább, az égiekre hagyják a kifosztott sötét alakot. Számtalan cérnaszál fityeg a szerencsétlenen. Egy darabig még nem bomlik le, megkíméli a szél. A szakítások nyomán kisebb-nagyobb lyukak tátonganak a mellén. Sötétedéskor a kitépett anyagdarabkák helyén messzire világítanak a fehér bőrdarabkák fekete ingén. Amikor utolsó vodkájáért az éjjel-nappal nyitva tartó üzletbe betámolyog, az eladólány undorodva szolgálja ki. Jól vigyáz, nehogy véletlenül hozzáérjen, az éj leple alatt úgyis szertefoszlik Füstmilán.

Berniczky Éva: Újraolvasztásra szánt muranói selejt


Berniczky Éva
Újraolvasztásra szánt muranói selejt

Közönséges üveggolyókat gyárak óriáskemencéi a világra. Vágóberendezésen, állítható vágófejeken, csúszdán, pörgő vashengereken, rendszerező vájatokon keresztül. A költővel mintázott darabokat kézzel. Felhevített átlátszó üveget kisebb kemencébe, a költőt pedig gondosan. Az átlátszó üveg, fémrúddal a masszába, és a folyékony üveget az összetört költőcserepekbe. Ezután hengert, majd hosszú vékony szálat belőle. A golyónak költőből csak pompás belső mintázata. A fém rudat a lágy átlátszó masszába, amikor, akkor nedves újságpapíron, mert a nedves papír hozzá az üveghez. Majd a már színpompás költőszálakat a gömbhöz. A félkész darabot a kemencébe. A műveletet legalább háromszor. Mígnem elegendő költőanyagot. Az újabban felkerült réteget alkalmanként fém lapon. A folyamat végén ismét átlátszó üveg a gömbre. Fél méter hosszú hengert belőle. Ebből az üveggolyó belső magja, az üvegdíszbe zárt költő. A belső magra a következő réteget aszerint, éppen mit a poéta kezébe: íjat, lantot, lúdtollat, kardot, sarlót/kalapácsot, laptopot stb. A gömböt, kívánságnak és rajzolatnak megfelelően, öt centis színes szálakba, és a gömb újra kemencébe. Lapos fogóval a szálakat, a széleket. Miután újabb réteg átlátszó üveg, a darabot. Az átlátszó réteghez újabb színes üvegszalagok, és még egyszer az egészet. Végül az utolsó átlátszó réteg, és már majdnem a költő üveggolyóban. A végső forma fém és fa szerszámok segítségével. A mester a golyó átmérőjét, és a végső változat kialakításához. Éles késsel a kész darabot és egy fém cső végére. Finoman a rudat, és a golyó. A törés során keletkezett dudort. A megformázott üveggolyó 530 fokra hevített kemencébe. Az anyag egy éjszaka alatt. Ajándék, sőt bennszülött körökben, akár gombra is. Bárki a játszótéren, országházi zabhegyezők fegyverként a zsebükben. Szükséges esetén néhány üveggolyót, összevissza, őrült zajt csapni néhány bezárt költő.

______________________

üveg szoba a teraszon #