A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Miklya Zsolt. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Miklya Zsolt. Összes bejegyzés megjelenítése

Miklya Zsolt: Szóháromság

Miklya Zsolt

Szóháromság

WS és JA nyomán

Fű, fa, fuss csak, Sanyikám,
hemperegj, lógj eperágon,
libbenjél át a csodákon,
át a líra-logikán,
ahol az éjfeketéből,
üres, ellobbant egéből
elszállt a füsthozomány.

És ha túl az éjszakán
letüdőzöd eperágát,
minden immanens csodáját,
kormolódj el ágbogán,
hajnalra kihűl a kémény,
és te ott ülsz leleményén,
három kifújt szó okán.

Vízemlékezet

Könyvhét 2012 - 4. projekt


Miklya Luzsányi Mónika: Macskaút
regény (Harmat Kiadó, 2012, 221 oldal)
Miklya Zsolt versbetéteivel

Vízemlékezet. Sokáig nem tudtam, hogy létezik ilyen. Csak a belső sóvárgás volt érzékelhető, mint egy végtelenített pillanat kiszáradás előtt. A szikkadtak, szikárak, szikszavúak társaságába tartoztam mindig is. Szülőfalum, Csorvás neve is erről árulkodik. Már hangzásában is csorvul valami, csorvatag várakozással vár a vízre, esőre legalább, amit oly mohón tud aztán behörpölni, mintha a vízből sose lenne elég. Valóban, sose elég. Hiszen a név eredete is fövenyre, homokos partra utal. (Egyik magyarázat szerint a név ószláv eredetű, jelentése homokos, másik értelmezés szerint az ősmagyar-török „csorva” szó képzős változata, szintén homokos jelentéssel.) Az is valószínű, hogy hajdanában víziút vezetett erre, még a folyószabályozások előtt. Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy autók helyett valaha sószállító hajók járták a vidéket.

Sohase jöttem volna rá e sóvárgás gyökerére, ha nem élünk évekig szülőfalumban, és Móni, életem társa jóban-rosszban, aki sóvárgásomban is osztozott, a maga bővizűségével, tenger-lényével át nem érzi és vissza nem hullámozza, miről is van szó. Gyanút a ház verandája előtt álló két almafa vízhajtásai keltettek, amelyek különös intenzitással és bőséggel törtek hajszálegyenesen az ég, a vizek forrása felé, mintha mindig is oda vágytak volna, sőt, egyenesen mintha onnan eredtek volna. Ez a motívum jelenik meg a Macskaútban, Móni régi-új regényében (gyerekkora óta működő képzeletvilág aktiválódik újra), ami valóság és fantázia között olyan természetes módon közlekedik, mint macska a tetők peremén, kerítések élén: