BDK: Az utolsó futamok

Nyilvános naplót írni nem túl hálás dolog. Ugyanakkor az ilyen feltárulkozás roppant izgató: ha nem így lenne,  több millió blogger nem görnyedne naponta a billentyűzetre csak azért, hogy az eredetileg intim és titkos és nagyon személyes naplóírást a nyilvánosság előtt gyakorolja. Ilyenkor az ember óhatatlanul kettős kényszer hatása alatt cselekszik: egyrészről ott az exhibicionizmus, másfelől a „mindent azért úgysem írok le” önkontrollja. A blogíró mindig az őszinte kitárulkozási vágy és az önvédelmi elhallgató-reflexek közt dolgozik. Hajlandó kiszolgáltatni magát, de ennek mértékét igyekszik kontroll alatt tartani. Aztán vagy sikerül, vagy nem.

Nagyon valószínű, hogy az a folyamat, amelynek során én a környezetemtől elidegenültem, összefügg blogírói tevékenységemmel. Már csak azért is, mert nagyjából egyszerre kezdődött kihátrálásom a kárpátaljai magyar közélet és kultúra akolmelegéből (-„bűzéből”) és buzgó blogászatom az akkor UngParty Manzárdnak keresztelt virtuális térben.

A folyamat kezdetét és lefolyását előző naplókönyvemben kísérhették figyelemmel az érdeklődők -  ennek az új könyvnek a szövegei már nagyjából a folyamat lezárulása után keletkeztek. De a kihátrálás nagyobb térben, egészen Budapestig terjedt ki ekkor: itthon már nem volt miből kilépnem, hát 2004-ben kiléptem a Magyar Írószövetségből is :).

Új könyvem online megrendelhető a kiadó (Pro Pannonia, Pécs) honlapján, ennek címe és a könyv minden adata itt található: Megjelent Az utolsó futamok.