Kia mester négy, rizspapírra festett tusrajza
Messze a Vénusz.
Kemény kéményem
füstbánatos
magányát égbe lógja.
Untatja rég
az erkölcsös éj
monológja.
*
A kéményből az éjbe
örök füst fut,
légi repkény.
Antik szabály
rendezi őket:
hely, idő, cselekmény.
*
Mutatóujj kémény,
gyűszűnyi füst,
éj palást.
*
Oszt és szoroz az éj.
Átlátszó füstöt tologat
a kémény logarlécén.
Eléghetési egyes,
megélhetési többes.
Láng ragoz:
lexikont, bútort,
Jókai összest.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése