A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Stiller Kriszta. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Stiller Kriszta. Összes bejegyzés megjelenítése

Stiller Kriszta: Hardkor

Stiller Kriszta
Hardkor

Vártalak, de néhány percet késtél,
őszi este volt, meg üres Népliget.
Fagyni kezdett, novemberben kész tél,
a fák fázva szórtak fehér cetliket.
Megjöttél, és szitált ránk a porhó,
kacsintasz, míg én a csípődet fogom.
Felkuncogsz, hogy ez már szinte pornó,
összeolvadt cseppek tánca arcodon.
Úgy éreztem, nem is kell több ennél:
sötét van, meg te, meg halkuló zsivaj.
Azt mondtad, kis meleg izét ennél,
sört kértem, te kólát nagy sült krumplival
     Elég egy románchoz, legyen tök hideg:
     nagy sült krumpli, kóla, sör és Népliget.


Először egy régebbi versemet szerettem volna elküldeni, de a története kísértetiesen hasonlít Rapai Ágneséhez, meg azt viszonylag sokan ismerik, ezért úgy döntöttem, inkább írok egy újat. Nem túl bonyolult, az igaz, viszont a nagy dolgok, például a szerelem apró kis részletekből tevődnek össze, pont úgy, mint ahogyan egy költemény szavakból. Külön-külön semmi jelentőségük, csak főnevek, igék, melléknevek, megfelelő sorrendbe téve őket azonban verssé válnak. A költészet a világ egyik legizgalmasabb játéka. Ebédszünetben készült a vers, ugyanis mostanság elég elfoglalt vagyok. Az volt az első gondolatom, hogy mennyire vicces, hogy (jó) pár éve, amikor csak iskolába kellett járni, milyen fáradt és kimerült tudtam lenni. Utána eszembe jutott az első szerelmem. Sok verset írtam hozzá, de mivel akkor főként prózai vonalon mozogtam, ezeket a kis szívzűr-kórtanokat borítsa a feledés jótékony homálya. Csak számomra és számára volt jelentőségük. Szinte mindenki látott már világfájdalmas kamaszirodalmat, akkor el lehet képzelni, milyenek lehettek. Nemrég megtaláltam őket, olyanok, mintha önmagam paródiája lennék, megfűszerezve némi Pilinszky-epigonsággal.

Az epigonságot persze aláhúzza a böngészőm kiirthatatlan helyesírás-ellenőrzője, de akkor is. Az első fellángolás persze már rég a múlté, fogalmam sincs, mi lehet vele, de hát általában így megy ez, mondaná Vonnegut. Kevés állandó dolog van az életemben, a sör, a sültkrumpli, a Népliget, és a szerelem ezek közé tartoznak, még ha nem is feltétlenül ebben a sorrendben. Ez a vers az ebből-még-bármi-lehet hangulatot tükrözi, amikor megismertem a legnagyobb szerelmem. Lett is.

Igaz, nem a Nép, hanem a Városligetben volt az első randink, de talán ennyi költői szabadság még belefér. Így jött ki a ritmus, és ő nem haragszik érte.

eská