Annak a szerlény, de annál áldasosabb állapotnak a megörökítésére, hogy éppen tíz éve nem publikálok
Kárpátalja legkevésbé olvashatatlan lapjában, sorozatot indítottam nemrégiben kezdett (de régi posztokat is integráló) blogomban, sorra vettem az összes akkor publikációmat (elég sok volt 12 hónap alatt, amikor is saját oldalam volt a Hóvége mellékletben, de ezen kívül is szerepeltem publicisztikákkal vagy kis apróságokkal.
Nos, most együtt egy helyen megtalálhatók ezek az írások. A jelen blog témájába jól illeszkedő néhány írás ajánlóját ide linkelem:
Nem
kell nagy jósnak lenni ahhoz, hogy belássuk: ha bámulatos gyorsasággal
elterjedhettek a mobiltelefonok, akkor pár éven belül megszokott
látvánnyá válhat, hogy autóbuszon utazók vagy egy csendes parkban
üldögélők kezében ott találjuk a notesznyi masinákat, amelyek akár annyi
könyv szövegét is tárolhatják, mint egy közepes városi könyvtár...
... Néhány hónappal ezelőtt járta be a világsajtót a hír, hogy Szófiában, a
Bolgár Nemzeti Múzeumban kiállították a világ legelső, több összefűzött
lapból álló könyvét, amely a régen kihalt-eltűnt etruszkok nyelvén
íródott. A könyv 6 darab egybekötött, 24 karátos aranylapból áll,
amelyeken a szövegek mellett lovasok, sellők, hárfák és katonák
láthatók. A 3000 éves kis könyvecskére magát megnevezni nem kívánó
megtalálója 60 évvel ezelőtt egy freskókkal díszített sírban akadt rá,
amikor autóutat építettek Délnyugat-Bulgáriában a Struma folyó mellett. A
múzeumnak ajándékozott lelet eredetiségét egymástól függetlenül
ellenőrizte két szakértői csoport Londonban és Szófiában, így
valódiságához nem férhet kétség...
Egy holland író regényében bevallotta 48
évvel korábbi gyilkosságát. Az anyját rendszeresen bántalmazó
mostohaapját ütötte agyon, aztán a hullát felcipelte a háztetőre és
onnan ledobta. A kiérkező orvos is és a rendőrség is hitelt adott a
tetőről lezuhant férfi balesetéről szóló mesének. Közel fél évszázad
elteltével a gyilkos mindezt részletesen megírta könyvében. A dolognak
semmilyen következménye nem lehet, Hollandiában 18 év elteltével elévül a
szándékos emberölés bűntette. Vizsgálat sem indult, „mivel a rendőrség a
könyvből megtudta a valós tényeket”.
A történet számomra problémák sorát veti fel.
Legnagyobb íróinknak, költőinknek is életeleme volt a játék. Játszottak
civilként és íróként, játszottak hol könnyeden, hol mély szenvedéllyel,
hol halálos komolysággal. Tudjuk például, hogy az egyik legjobb magyar
regény, az Iskola a hátáron szerzője, Ottlik Géza behatóan foglalkozott a
bridzs elméletével, Tandori könyvet írt a gombfociról, Csurka a
lóversenyről, a Noran kiadó pedig tavaly külön kötetbe gyűjtötte össze
Ady Endre, Bíró Lajos, Gárdonyi Géza, Karinthy Frigyes, Kellér Andor,
Kosztolányi Dezső, Móra Ferenc, Nagy Lajos sakkról írt novelláit,
„természetesen” Stefan Zweig klasszikus Sakk-novellája előtt is
tisztelegve… A kortárs magyar irodalom markáns alakja, Temesi Ferenc meg
éppenséggel egy sakkjátszma szerkezete alapján, annak lépéseit követve
építette fel Királyáldozat című regényét.