Véget ért az 50 fordulós asszociációs játék

Asszociáció, játék

Fél évnél hosszabb kifutása annak az asszociációs feladványsorozatomnak, amellyel főblogom olvasóit, illetve a Facebookon létrehozott Ludus csoport tagjait szórakoztattam. A főleg irodalmi, filmes, zenei, de gyakran köznyelvi asszociációs játékban műcímeket kellett a játékosoknak megfejteniük. Ez úgy történt, hogy a címek egyes szavaira külön-külön kellett rájönniük megadott hívószó alapján és az adódó képzettársításokból kellett összerakniuk a megfejtendő címet. Ezek lehettek irodalmi művek, filmalkotások, zenei darabok címei, de olykor egy-egy képzőművészeti alkotás vagy mesecím is feltűnt. Nagyon jó játék volt, az első 10 helyezett közel 30 könyv közül válogathat magának jutalmat.

Az én ünnepélyes eredményhirdetésemet egy nagyon kedves személyes epizód előzte meg, erről főblogomban részletesebben is beszámoltam. Itt még annyit, hogy a játszás öröme hétről hétre, feladványról feladványra nagyon megfogott - de kicsit bele is fáradtam a félszáz fejtörő kiötlésébe és főleg az adminisztrálásába (utóbbi inkább nemszeretem munka volt). Alig várom, hogy most mások jelentkezzenek feladványokkal és én lehessek az, aki fejt.

Tíz éve az Igaz Szóban

Annak a szerlény, de annál áldasosabb állapotnak a megörökítésére, hogy éppen tíz éve nem publikálok Kárpátalja legkevésbé olvashatatlan lapjában, sorozatot indítottam nemrégiben kezdett (de régi posztokat is integráló) blogomban, sorra vettem az összes akkor publikációmat (elég sok volt 12 hónap alatt, amikor is saját oldalam volt a Hóvége mellékletben, de ezen kívül is szerepeltem publicisztikákkal vagy kis apróságokkal.

Nos, most együtt egy helyen megtalálhatók ezek az írások. A jelen blog témájába jól illeszkedő néhány írás ajánlóját ide linkelem:

Az aranykönyvtől a virtuális könyvig

Nem kell nagy jósnak lenni ahhoz, hogy belássuk: ha bámulatos gyorsasággal elterjedhettek a mobiltelefonok, akkor pár éven belül megszokott látvánnyá válhat, hogy autóbuszon utazók vagy egy csendes parkban üldögélők kezében ott találjuk a notesznyi masinákat, amelyek akár annyi könyv szövegét is tárolhatják, mint egy közepes városi könyvtár...

... Néhány hónappal ezelőtt járta be a világsajtót a hír, hogy Szófiában, a Bolgár Nemzeti Múzeumban kiállították a világ legelső, több összefűzött lapból álló könyvét, amely a régen kihalt-eltűnt etruszkok nyelvén íródott. A könyv 6 darab egybekötött, 24 karátos aranylapból áll, amelyeken a szövegek mellett lovasok, sellők, hárfák és katonák láthatók. A 3000 éves kis könyvecskére magát megnevezni nem kívánó megtalálója 60 évvel ezelőtt egy freskókkal díszített sírban akadt rá, amikor autóutat építettek Délnyugat-Bulgáriában a Struma folyó mellett. A múzeumnak ajándékozott lelet eredetiségét egymástól függetlenül ellenőrizte két szakértői csoport Londonban és Szófiában, így valódiságához nem férhet kétség...

Gyilkos irodalom

Egy holland író regényében bevallotta 48 évvel korábbi gyilkosságát. Az anyját rendszeresen bántalmazó mostohaapját ütötte agyon, aztán a hullát felcipelte a háztetőre és onnan ledobta. A kiérkező orvos is és a rendőrség is hitelt adott a tetőről lezuhant férfi balesetéről szóló mesének. Közel fél évszázad elteltével a gyilkos mindezt részletesen megírta könyvében. A dolognak semmilyen következménye nem lehet, Hollandiában 18 év elteltével elévül a szándékos emberölés bűntette. Vizsgálat sem indult, „mivel a rendőrség a könyvből megtudta a valós tényeket”.

A történet számomra problémák sorát veti fel.

Játékban élni

Legnagyobb íróinknak, költőinknek is életeleme volt a játék. Játszottak civilként és íróként, játszottak hol könnyeden, hol mély szenvedéllyel, hol halálos komolysággal. Tudjuk például, hogy az egyik legjobb magyar regény, az Iskola a hátáron szerzője, Ottlik Géza behatóan foglalkozott a bridzs elméletével, Tandori könyvet írt a gombfociról, Csurka a lóversenyről, a Noran kiadó pedig tavaly külön kötetbe gyűjtötte össze Ady Endre, Bíró Lajos, Gárdonyi Géza, Karinthy Frigyes, Kellér Andor, Kosztolányi Dezső, Móra Ferenc, Nagy Lajos sakkról írt novelláit, „természetesen” Stefan Zweig klasszikus Sakk-novellája előtt is tisztelegve… A kortárs magyar irodalom markáns alakja, Temesi Ferenc meg éppenséggel egy sakkjátszma szerkezete alapján, annak lépéseit követve építette fel Királyáldozat című regényét.

Egy piréz Kárpátalján

Hiába van lassan összeszámolhatatlanul sok blogom, mindig rájövök, hogy kellene egy újabb, bizonyos szempontból alkalmasabb. Remekül tudom használni a nagy ingyenes szolgáltatóknál üzemelő webhelyeimet, olykor mégis zavarnak a korlátozott lehetőségek, meg az, hogy végül is a blog nem teljesen az enyém, bizonyos mértékben függök a szolgáltatótól. Amióta van remek saját tárhelyem és élvezhetem a blogműködtetés sokkal tágabb keretek közt mozgó adottságokat, időnként sajnálom, hogy tematikus és általános blogjaim javát idegen helyen nyitottam. És ha már van egy remek ékezetes www.kárpátalja.net domain-nevem, nehéz volt megállni, hogy alatta ne nyissak új kárpátalja-blogot. Hogy nulláról kelljen indítani a publikációk sorát, integráltam bele a karpatalja.blog.hu és a pirez.blog.hu fontosabbnak gondolt posztjait (ami azt is jelenti, hogy a nevezett blogokkal ezután kevesebbet foglalkozom), majd intenzív publikálásba kezdtem. Egyebek mellett újabb ide írom a kevésbé fajsúlyosnak gondolt aktuális észrevételeimet, továbbá írói archívumomból most éppen azokat az írásokat adom közre, amelyek rövid kárpátiigazszós publikációs időszakomból származnak.

Állj! Asszociálj!

Nemrégiben egy remek asszociációs játékot tanultam egy zárt Facebook-csoportban. Az elsőre nagyon nehéznek látszó feladványok megfejtése egy idő után szinte euforikus örömet szerzett. Mígnem a szándék is megért: ilyeneket magam is fabrikálnék. Helszínül főblogomat választottam: 10 feladványból álló próbasorozat után rövidesen egy nagyobb lélegzetű játék kezdődik, terveim szerint 50 fejtörő, a kifutási idő kora őszig terjed!  Szeretettel várom a Balládium olvasóit és szerzőit is a játékba, amely 2014 február 16-án indul.

A játék leírása itt olvasható:

• Asszociációs játék