Bíró Judit - Csepeli György:
Kis emberhatározó
Kossuth Kiadó, 2012 - 112 old- (Utószó:)
Elképzelhető, hogy a segédkönyvünk alapján emberhatározásba kezdő olvasó olyan emberfélékről olvashat leírást, amelyekkel még soha nem találkozott, és amelyekkel valószínűsíthetően soha nem is fog találkozni élete során. Csak remélni tudjuk, hogy segédkönyvünk e sajátossága az ismeretlenre való rácsodálkozás mellett előhívja annak megismerésére és megtapintására való igényt is az olvasóból, ami egyben közelebb is hozza őt az emberfélék szeretetéhez és védelméhez.
Arra kérjük az olvasót, hogy fogadja segédkönyvüket annak ami, azaz hazai viszonyaink közötti első kísérletnek, s ha bíráló észrevétele és tanácsa támad, közölje velünk.
Végére értünk a könyvnek, de nincs vége a meghatározásoknak. Mindenki meghatározó lehet, akiben él a vágy és a kíváncsiság a másik ember iránt, akit ha megismer, önmagából ismert meg egy darabot. A tudatos emberhatározást elősegítendő, tervezzük, hogy a jövőben közreadunk egy tesztkészletet, mely afféle humán GPS-ként, lehetővé teszi olvasóink számára az emberhatározást.
A szerzők
A kötet meghatározásai – melyeket Szunyoghy Viktória illusztrációi tesznek teljessé – szórakoztatóan segítenek eligazodni abban, hogy akikkel összehoz a véletlen vagy a szándék, miféle változatai az emberlét sokféleségének.
A lélek tükör, melyben csak akkor látjuk a másikat, ha a másik is lát bennünket. Miközben a másik meghatározására törünk, az ő helyét keressük a meghatározók, meghatározottak és meghatározatlanok rendjeiben, az emberszerűek, állatszerűek, növényszerűek és anyagszerűek között, a labirintus mélyén önmagunkra találunk.
ELŐSZÓ (részlet)
Ma az emberiséget – még ha talán már nem is oly’ sokáig – az embervilág tölti fel életanyaggal, mint emberi termőhely gyönyörködteti, s az „emberi táj” (Márai) részeként az ismerősség, az otthon érzését is adja.
Az emberről szóló ismeretszerzés és cselekvés egységének elvéből következően az embertípusok tanulmányozásának egyik legfontosabb módja az emberhatározás.
Cél, hogy a közösségek tagjai ismerjék fel a jellegzetes helyi emberféléket, és szerezzenek jártasságot az emberhatározásban.
A határozási tevékenységhez természetesen megfelelő segédeszközre van szükség. Ezek körébe illeszkedhet a Kis emberhatározó.
Hangsúlyozni kívánjuk, hogy e segédkönyv olyan didaktikai határozó, melynek kulcsa az általában ismert és könnyen felismerhető alaktani bélyegekre épül, és kizárólag a határozásban való jártasság megszerzésére alkalmas! Ebből kifolyólag segédkönyvünk semmiképpen nem tekinthető az ember teljességéről szóló műnek, hiszen ezek már rendelkezésre állnak (példának okáért Iván Szergejevics Turgenyev Apák és fiúk vagy Per Olov Enquist Blanche és Marie).
Munkánk elkészítése során számításba kellett vennünk az emberföldrajzi különbségeket, tehát azt a tényt, hogy Magyarország különböző tájain nem azonos emberfélék virítanak: egymástól eltérően viselkednek, különböző a munkavégzésről és az örömszerzésről alkotott fogalmuk, máshogyan emlékeznek a múltbéli eseményekre, más a túlélési képességük, ami utódnemzési késztetéseiket is meghatározóan alakítja, akárcsak a helyváltoztatási készségük, alkalmazkodóképességük és így tovább.
Fontosnak tartjuk, hogy a Kis emberhatározóból megismert embereket ne puszta tárgynak tekintsük, hanem ismerjük helyüket is az embervilág fejlődéstörténeti rendszerében, származásukat, múltjukat, fejlettségi szintjüket.
Az emberfélék ismeretében olvashatjuk, tanulmányozhatjuk a természet élővilágának elrendeződését, azaz mintázatát a Földön (hol, miből s mennyi van?), illetve vizsgálhatjuk ennek miértjét, a mintázat kialakulásának, változásának okait. Bizonyos elemi miértékre kapott válasz ismeretében az emberfélékből következtethetünk az emberi termőhely minőségére, fontosabb tulajdonságaira. Könyvünk tehát az emberismeretet segíti elő, de emellett emberföldrajzi és ökológiai alapismereteket is ad, közölve az emberfélék hazai elterjedését.
A KÖTET SZERZŐIRŐL
Bíró Judit
Rendkívül ritka, rejtőzködő emberféle, a Meghatározók rendjéből. Az Aggteleki-cseppkőbarlang mélyén találtak rá, ahol egy helyben ül. Háta mögött, föntről, lobogó tűz világít, s ő csak néz előre. Mióta csak tudnak létezéséről, megfigyelői vitatkoznak azon, hogy lát-e mást, mint árnyakat, melyeket a tűz a barlang szemközti falára vetít. Ha szólni tudna, elmondaná, hogy amit lát, az valóság-e, vagy sem. Ehhez azonban az kellene, hogy felálljon, tekergesse nyakát, lépkedjen, pillantson a fénybe, de mindezt kínlódva tenné, s a nagy sugárzástól észre se venné, hogy minek az árnyképét látta. De ha kijut, hozzá fog edződni a fényhez. Először csak az árnyképeket látná, aztán emberek és más dolgok vízi tükörképét, később a dolgokat, s végül a csillagokat. Persze csak éjjel, amikor nem süt a nap.
Csepeli György
Folyamatos mozgásban van. Keresgélő életmódot folytat: türelmetlenül és kitartóan kószál földön, vízen és levegőben egyaránt. Ha valamire ráakad, továbbáll – látszólag csalódottan, valójában boldogan, hiszen a zsákmányszerzésre hivatkozva tovább folytathatja útját. Elméje analitikus, szelleme független, kommunikációja lényegre törő. Érzelmi életének aprólékos leírásával egyelőre adós az antropológia. Bár állandóan a többi emberfélét figyeli, valójában csak a Sas emberfélét tűri meg szívesen maga mellett: bridzselnek, hegyet másznak és rúnákat olvasgatnak.
A lélek tükör, melyben csak akkor látjuk a másikat, ha a másik is lát bennünket. Miközben a másik meghatározására törünk, az ő helyét keressük a meghatározók, meghatározottak és meghatározatlanok rendjeiben, az emberszerűek, állatszerűek, növényszerűek és anyagszerűek között, a labirintus mélyén önmagunkra találunk.
ELŐSZÓ (részlet)
Ma az emberiséget – még ha talán már nem is oly’ sokáig – az embervilág tölti fel életanyaggal, mint emberi termőhely gyönyörködteti, s az „emberi táj” (Márai) részeként az ismerősség, az otthon érzését is adja.
Az emberről szóló ismeretszerzés és cselekvés egységének elvéből következően az embertípusok tanulmányozásának egyik legfontosabb módja az emberhatározás.
Cél, hogy a közösségek tagjai ismerjék fel a jellegzetes helyi emberféléket, és szerezzenek jártasságot az emberhatározásban.
A határozási tevékenységhez természetesen megfelelő segédeszközre van szükség. Ezek körébe illeszkedhet a Kis emberhatározó.
Hangsúlyozni kívánjuk, hogy e segédkönyv olyan didaktikai határozó, melynek kulcsa az általában ismert és könnyen felismerhető alaktani bélyegekre épül, és kizárólag a határozásban való jártasság megszerzésére alkalmas! Ebből kifolyólag segédkönyvünk semmiképpen nem tekinthető az ember teljességéről szóló műnek, hiszen ezek már rendelkezésre állnak (példának okáért Iván Szergejevics Turgenyev Apák és fiúk vagy Per Olov Enquist Blanche és Marie).
Munkánk elkészítése során számításba kellett vennünk az emberföldrajzi különbségeket, tehát azt a tényt, hogy Magyarország különböző tájain nem azonos emberfélék virítanak: egymástól eltérően viselkednek, különböző a munkavégzésről és az örömszerzésről alkotott fogalmuk, máshogyan emlékeznek a múltbéli eseményekre, más a túlélési képességük, ami utódnemzési késztetéseiket is meghatározóan alakítja, akárcsak a helyváltoztatási készségük, alkalmazkodóképességük és így tovább.
Fontosnak tartjuk, hogy a Kis emberhatározóból megismert embereket ne puszta tárgynak tekintsük, hanem ismerjük helyüket is az embervilág fejlődéstörténeti rendszerében, származásukat, múltjukat, fejlettségi szintjüket.
Az emberfélék ismeretében olvashatjuk, tanulmányozhatjuk a természet élővilágának elrendeződését, azaz mintázatát a Földön (hol, miből s mennyi van?), illetve vizsgálhatjuk ennek miértjét, a mintázat kialakulásának, változásának okait. Bizonyos elemi miértékre kapott válasz ismeretében az emberfélékből következtethetünk az emberi termőhely minőségére, fontosabb tulajdonságaira. Könyvünk tehát az emberismeretet segíti elő, de emellett emberföldrajzi és ökológiai alapismereteket is ad, közölve az emberfélék hazai elterjedését.
A KÖTET SZERZŐIRŐL
Bíró Judit
Rendkívül ritka, rejtőzködő emberféle, a Meghatározók rendjéből. Az Aggteleki-cseppkőbarlang mélyén találtak rá, ahol egy helyben ül. Háta mögött, föntről, lobogó tűz világít, s ő csak néz előre. Mióta csak tudnak létezéséről, megfigyelői vitatkoznak azon, hogy lát-e mást, mint árnyakat, melyeket a tűz a barlang szemközti falára vetít. Ha szólni tudna, elmondaná, hogy amit lát, az valóság-e, vagy sem. Ehhez azonban az kellene, hogy felálljon, tekergesse nyakát, lépkedjen, pillantson a fénybe, de mindezt kínlódva tenné, s a nagy sugárzástól észre se venné, hogy minek az árnyképét látta. De ha kijut, hozzá fog edződni a fényhez. Először csak az árnyképeket látná, aztán emberek és más dolgok vízi tükörképét, később a dolgokat, s végül a csillagokat. Persze csak éjjel, amikor nem süt a nap.
Csepeli György
Folyamatos mozgásban van. Keresgélő életmódot folytat: türelmetlenül és kitartóan kószál földön, vízen és levegőben egyaránt. Ha valamire ráakad, továbbáll – látszólag csalódottan, valójában boldogan, hiszen a zsákmányszerzésre hivatkozva tovább folytathatja útját. Elméje analitikus, szelleme független, kommunikációja lényegre törő. Érzelmi életének aprólékos leírásával egyelőre adós az antropológia. Bár állandóan a többi emberfélét figyeli, valójában csak a Sas emberfélét tűri meg szívesen maga mellett: bridzselnek, hegyet másznak és rúnákat olvasgatnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése