Beszédes István: Hálaajándék
Beszédes István
Hálaajándék
A távolság bemérése jelen adottságaival
látszatra megnehezedett. Bár ennek ellentmond
az állítás: mindentől egyformán messzire
került. Ezzel meg az nem esik egybe, hogy
mindenbe beleütközik, ahogy szorul a háló.
Javarészt szerves anyag; finom hájat, puha húst
és kitámasztott csontokat tapint.
Szóval a látszat maga nehezedett meg,
egy-egy átkelésnél a neszekre egyre többször
hagyatkozik. Zenére vágyik a város közepén,
délben, lenne mi átvezetne a napégette centrumon,
hogy minek a centruma, nem tudni még.
Lehet, könnyebb lesz, mint a parázson
járás, lehet, nehezebb...
Hosszú sorban bőröndöket húznak,
a görgők kopogását hallani, a kofferekben
hangszerek, gálaviselet, s egy-egy hála-
ajándék. Örvénylő hó a gömbben, örökzöld
fenyő, örökfekete fagy, csillagok. Mit tegyen,
helyezze üres szemüregébe vagy
pisztolya csövébe az üveggolyót?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése