Miklya Zsolt: Szóháromság

Miklya Zsolt

Szóháromság

WS és JA nyomán

Fű, fa, fuss csak, Sanyikám,
hemperegj, lógj eperágon,
libbenjél át a csodákon,
át a líra-logikán,
ahol az éjfeketéből,
üres, ellobbant egéből
elszállt a füsthozomány.

És ha túl az éjszakán
letüdőzöd eperágát,
minden immanens csodáját,
kormolódj el ágbogán,
hajnalra kihűl a kémény,
és te ott ülsz leleményén,
három kifújt szó okán.

Cseke Gábor: Micsoda verset tudnék írni, micsoda verset!

Cseke Gábor:

Micsoda verset tudnék írni, micsoda verset!

BDK megadta a koordinátákat, de azt nem tudhatta, hogy nekem milyen isteni szerencsém van azzal, hogy...
Álljon meg a menet: ez nem csak az én szerencsém!
Ilyen helyzetben még sokan lehetnek, mert ami a balládiumhoz szükséges, minimális szóháromszög, a kötelező téma-apropó konkrét tárgya, az elkoptatott közhely; nemhogy verset, de egyetlen eredeti gondolatot se érdemel!

éj - kémény - füst

Felizgul-e valaki e szóhármastól? Mert én egyáltalán nem!
Bármelyik pillanatban ugyanis odaállhatok ablakomhoz (másfél lépésembe kerül; egy lépésem kb. 0,45 m), tekintetemet átküldöm a duplasoros üvegablakon, s mit látnak szemeim?

Egy lakótelepet kiszolgáló fűtőházat, a hozzá tartozó kacér, magasított kéménnyel, és mivel éjjel fél három van (plusz-mínusz tizenöt mp), szép csöndesen, mintha köhécselne, de nemsokára már mintha okádna, megindul belőle egy kb. fél méter átmérőjű füstoszlop, hiszen a betonfalak között fáznak a népek, a hegyek tövén nem lehet kukoricázni a télidővel, fűteni muszáj, fűteni kell -
nekem pedig együtt van minden:

éj - kémény - füst
kémény - füst - éj
füst - éj - kémény
éj - füst – kémény
stb.

minek annyi variáció, a vége mégis csak az, hogy az éjszaka leszállt, a fűtőház kéménye egy darabig kivárt, aztán a kazánok alá szorgalmasan befűtött az éjszakai váltás
s én néztem a füstöt
fölszállni miközben mindenki az igazak álmát aludta körülöttem néztem
a várost

éj - kémény - füst

micsoda verset tudnék írni
már most!

Csíkszereda, 2012. november 23.

Sneé Péter: ezen a télen szénszünet

Sneé Péter

ezen a télen szénszünet 

az éjjel sem kéménylett a füst
nem bodorodnak közhelyek
szünetelünk, avas a korom
a kémény füsttelen éjjellett

Rapai Ágnes: Éj kémény füst

Rapai Ágnes

Éj kémény füst


Sose láttam ilyen éjet
Feketénél feketébbet
Mintha gondom súlyos ága
Lehajolna mélybe zárna
Űz az úton át a réten
Mintha kémény a kezében
Zúg az árnyék összerombol
Füst ölében füst dorombol
Sose láttam ilyen álmot
Sose féltem ily nagy árkot
Hol a penge érbe kóstol
Szabadíts meg a gonosztól

Éj - kémény - füst

Csapjon meg téged is az éjszakai kémények füstje!

A Balládium virtuális irodalmi felolvasóhely új projektumot indít Éj - kémény - füst címen.

Meghívott vendégeimtől a sorozat keretében azt kérem, hogy az alábbi két versrészlet egyenes és átvitt jelentését, lehetséges áthallásait számba véve, illetve a felidéződő hangulat egyes elemeit vagy egészét magukra öltve készítsék el saját szövegreflexiójukat. Ez lehet egyetlen sor vagy mondat, de lehet hosszabb vers, elbeszélés vagy értekezés, lehet helyzetrajz vagy történet, emlék vagy vágykép, napló vagy levél, lehet líra, epika vagy akár dráma is – egyáltalán bármi, amit az egymás mellé tett két idézet inspirál.

Egyetlen követelmény, hogy a két fragmentum mindhárom közös szavának – éj, kémény, füst – valamilyen formában (lehet ragozott, képzett, összetett) szerepelnie kell szövegedben.

} már fölszáll az éj, mint kéményből a füst, szikrázó csillagaival {
} már itt van az éj, …a kémény tetején kidugta borzas fejét a füst {

Projektumom indításával arra számítok, hogy két nagy költőnk párhuzamba állítható idézetei közt olyan pótlólagos feszültség keletkezik, amely az értelmezés, továbbgondolás, asszociálás új dimenzióit nyitja meg alkotótársaim számára és a lírai képekbe foglalt jelentések más és más kontextusokba kerülve egyfajta fogalmi hálót képezhetnek. Ha az éj - kémény - füst hármasság szavait valamiféle lírai háromszögelési pontoknak tekintjük, akkor ki-ki a saját alkotói módszerével új és újabb háromszögeket hozhat létre, s ezek egymással, illetve a kiinduló alakzatokkal érintkezve egyfajta irodalmi birtokfoglalás elemeivé válhatnak.

Meghívott vendégeim írásait legkésőbb december 4-ig várom. A beérkezés és az ésszerű publikálási gyakoriság ütemében a megjelenés az oldalon folyamatos.

Az összes szöveg virtuális felolvasását követően kis közvélemény-kutatás következik, és az olvasóknak leginkább tetsző alkotás szerzője a rövidesen (most először) odaítélésre kerülő Balládium-díj nomináltjai közé kerül.

Szavazás rég lezárva - folytatás várható

Még júliusban történt, hogy tömeges részvétel mellett (24 voks!) lezárult a szavazás,  amelynek során a virtuális felolvasóhelyem nyári könyvheti projektjét reprezentáló írások közül választhatták ki az olvasók a nekik leginkább tetszőt.

A lélegzetállítóan szoros versenyben Szeifert Natália regényrészlete aratott győzelmet, így a szerző ezzel felterjesztést nyert az eredeti terv szerint még az idén odaítélésre kerülő Balládium-díjra (szívből gratulálok!).

Akkor azt ígértem, hogy a további jelölések később történnek, a díjat várhatóan decemberben ünnepélyes kereteim között ítélem oda. Ssajnos azonban úgy tűnik, hogy elegendő idő, ötlet (és külső érdeklődés) hiányában eredeti terveim meghiúsulhatnak - amiért is az érintettek bocsánatáért esedezem. Ennek ellenére előfordulhat, hogy a globális és lokális összeszedettség faktorait alaposan megnagyobbítva mégis nyélbe ütök még az idén valamit. A nyélről és ütésről időben értesítem azt is, aki bújt, és azt is, aki nem.