2012. november 24., szombat

Cseke Gábor: Micsoda verset tudnék írni, micsoda verset!

Cseke Gábor:

Micsoda verset tudnék írni, micsoda verset!

BDK megadta a koordinátákat, de azt nem tudhatta, hogy nekem milyen isteni szerencsém van azzal, hogy...
Álljon meg a menet: ez nem csak az én szerencsém!
Ilyen helyzetben még sokan lehetnek, mert ami a balládiumhoz szükséges, minimális szóháromszög, a kötelező téma-apropó konkrét tárgya, az elkoptatott közhely; nemhogy verset, de egyetlen eredeti gondolatot se érdemel!

éj - kémény - füst

Felizgul-e valaki e szóhármastól? Mert én egyáltalán nem!
Bármelyik pillanatban ugyanis odaállhatok ablakomhoz (másfél lépésembe kerül; egy lépésem kb. 0,45 m), tekintetemet átküldöm a duplasoros üvegablakon, s mit látnak szemeim?

Egy lakótelepet kiszolgáló fűtőházat, a hozzá tartozó kacér, magasított kéménnyel, és mivel éjjel fél három van (plusz-mínusz tizenöt mp), szép csöndesen, mintha köhécselne, de nemsokára már mintha okádna, megindul belőle egy kb. fél méter átmérőjű füstoszlop, hiszen a betonfalak között fáznak a népek, a hegyek tövén nem lehet kukoricázni a télidővel, fűteni muszáj, fűteni kell -
nekem pedig együtt van minden:

éj - kémény - füst
kémény - füst - éj
füst - éj - kémény
éj - füst – kémény
stb.

minek annyi variáció, a vége mégis csak az, hogy az éjszaka leszállt, a fűtőház kéménye egy darabig kivárt, aztán a kazánok alá szorgalmasan befűtött az éjszakai váltás
s én néztem a füstöt
fölszállni miközben mindenki az igazak álmát aludta körülöttem néztem
a várost

éj - kémény - füst

micsoda verset tudnék írni
már most!

Csíkszereda, 2012. november 23.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése