2011. augusztus 27., szombat

Beszédes István: Hálaajándék

} távolság } { üveggolyó { - 3. projekt
[a projekt lezárása után érkezett] 

Beszédes István
Hálaajándék
A távolság bemérése jelen adottságaival
látszatra megnehezedett. Bár ennek ellentmond
az állítás: mindentől egyformán messzire
került. Ezzel meg az nem esik egybe, hogy
mindenbe beleütközik, ahogy szorul a háló.
Javarészt szerves anyag; finom hájat, puha húst
és kitámasztott csontokat tapint.

Szóval a látszat maga nehezedett meg,
egy-egy átkelésnél a neszekre egyre többször
hagyatkozik. Zenére vágyik a város közepén,
délben, lenne mi átvezetne a napégette centrumon,
hogy minek a centruma, nem tudni még.
Lehet, könnyebb lesz, mint a parázson
járás, lehet, nehezebb...

Hosszú sorban bőröndöket húznak,
a görgők kopogását hallani, a kofferekben
hangszerek, gálaviselet, s egy-egy hála-
ajándék. Örvénylő hó a gömbben, örökzöld
fenyő, örökfekete fagy, csillagok. Mit tegyen,
helyezze üres szemüregébe vagy
pisztolya csövébe az üveggolyót?

2011. augusztus 20., szombat

Sarnyai Tibor: Add tovább az üveggolyót


Sarnyai Tibor
Add tovább az üveggolyót

Facebookon érkezett hozzám néhány perce ez az üzenet. Változtatás nélkül küldöm nektek tovább, hátha van köztetek olyan, aki tud segíteni. Így szól:

„Kedves Barátom,
titkos találkozón dőlt el nemrégiben egy üveggolyó sorsa, egy tárgyé, amelyet fontos kötelességünk eljuttatni a feladótól a címzettig. Ebben te is tudsz segíteni, csak figyelj jól.

Néhány napja egy összeszokott, régi asztaltársaság ült össze egy ivóban. Napközben mindannyian a rendelt munkájukat végezték, de utána nem vetették meg a bort, a szép nők társaságát és az asztali beszélgetést sem. Ez a legutóbbi a következőek szerint zajlott le:

»Egyikük, bizonyos Péter az asztal közepére tolta a laptopját, és mutatta: – Ez a Facebook. Láttátok már? – A többiek ránéztek a monitorra, volt, ki bólintott, volt, ki nem. – Mi ez? – kérdezte egy másikjuk, bizonyos Tamás, akiben mindig ott motoszkált a kétely.

– Itt időznek manapság az emberek – felelte Péter. – Bejelentkeznek, elolvassák, amit mások arra érdemesnek tartanak, hozzászólnak, továbbosztják a jó hírt. Hálózatot építenek ismerőseikből, éljenek ők bárhol is a földön. Ezzel küzdik le a távolságot. 

– A távolságot? – kérdezte Jakab. – Hát utaznak ezzel?

– Nem a földrajzi, de az emberek közötti távolságot – magyarázta Péter. – Valaki elmond egy üzenetet, és az bejárja az ismerősei hálózatát. Eljut oda is, ahol talán más hírforrás nincs is.

– Próbáljuk ki mi is! – javasolta kisvártatva János.

– Hogyan? – kérdezte Tamás.

– Eljuttatunk egy üzenetet Pálnak, aki szokása szerint nincs közöttünk. Nem is tudjuk, hogy merre jár éppen, de tudjuk, hogy él, és fogékony az ilyesmire. Mondjuk, kipróbáljuk, hány ember érintésével jut el hozzá a mondat, amit megfogalmazunk.

– Mondatot mindenki tud mondani – vágott közbe Júdás. – Én azt javaslom, ezt juttassuk el a Facebook segítségével Pálnak!

Apró, fényes gömböt gurított az asztalon a laptop mellé. A társaság nézte egy darabig, aztán Fülöp húzta magához az üveggolyót.

– Nekem van egy olyan ismerősöm a Facebookon, aki utazási irodát vezet. Holnap neki adom az üveggolyót, és ezzel a megbízatást.

Péter hosszan pihentette szemét Júdáson, majd megszólalt. – Legyen így. Kérd meg, hogy fotózza le az üveggolyót, és ossza meg a képet a Facebookon. Kérje azt ismerőseitől, hogy csak az vegye el tőle, aki ismeri Pált, vagy tud olyat, aki személyesen ismeri őt. Így tudjuk követni az üveggolyó útját Pálig.«
Ez a találkozás indította el az üveggolyó útját. Hol egyikünk, hol másikunk birtokolja, de egyikünk sem tarthatja meg sokáig, hiszen feladatunk, hogy eljuttassuk azt Pálnak.”

Megértve e levélben foglaltakat most arra kérlek, vedd át tőlem az üveggolyót. Ennek egyetlen feltétele, hogy ismerőseid között legyen olyan, aki személyesen ismeri Pált. Ha esetleg te nem tudsz olyanról, aki közelebb vinne bennünket hozzá, akkor csak ezt az üzenetet továbbítsd, hogy akinek füle van, hallja, és értse meg: célba kell érnie az üveggolyónknak.

2011. augusztus 19., péntek

Bakos András: Égiekkel játszó földi


Bakos András
Égiekkel játszó földi

Apránként fedezzük föl ipari tájunk
rejtett szépségeit. Ez az élet rendje.
A gázmezőn itt-ott leszúrt, pörge
sétabotok, nagy, kemény embereknek
valók. Beljebb egy egész település
alumíniumból: tornyok, igluk, tározók,
örökké égő oszlopfáklyák. Narancssárga
üveggömb a távvezetéken: nappal gyűjti
a fényt, aztán ragyog, ahogyan a búcsúban
vett szentszobor, így függnek össze ezek
a dolgok. Habár ez lentről alig látszik,
föntről biztosan tisztán. Egy vonalbejáró
repülőből szépen látható a haza, tartható
magasság, távolság, még késő éjjel is.

2011. augusztus 18., csütörtök

Balla D. Károly: Miért is tenném ónkupába


Balla D. Károly
Miért is tenném ónkupába
ha megszólít a fényes arcú szent
miért pöfög a száján szurkos pára
kevély kis orrát mért is hordja fent

üveggolyómat mért teszi kupába
és áldást balga főmre mért is hint
ha kárhozat a könnyű üdvök ára

miért teríti rám a baldachint
ha bűzös fészket rak alá a vércse
és tékozlókra titkon mért kacsint

mi hasznot hajt a cinkos kettős mérce
miért nem hangzik el a józan vád
a jámbor is hogy végre tisztán értse

és érvek helyett mért mond bősz imát
ha nincsen benne más csak olcsó látszat
hát gyorsan fusson el ki merre lát

ne tartson senkit itt a tört alázat
és menjen el a fényes arcú szent
azonnal hagyja el a házat

üveggolyó itt nálam mást jelent
miért is tenném hűvös ónkupába
tenyéren tartom mint a végtelent

2011. augusztus 16., kedd

Dreff János: Távolság


Dreff János
Távolság

A szerző műve .doc formátumban nyitható meg ide kattintva: Távolság (a linkhez tartozó fájl sajnos már törlődött a szerverről - 2016)









____________________________________________________________________________













A távolság érzékelése: proxemika

A proxémika, vagyis a távolság- és a térérzékelés életünkben betöltött szerepével foglalkozó tudomány területére tartozó fogalom. A proxémika szerint az ember az állandó fizikai érintkezést nem igénylő azon fajok közé tartozik, amelyek egyedei jellegzetes távolságokat tartanak egymás között. Embereknél négy ilyen távolságot különböztetünk meg: 
  • bizalmas (intim) távolságot (0-45 cm),
  •  személyes távolságot (45-120 cm),
  •  társasági távolságot (120-360 cm) és
  • nyilvános távolságot (360 cm -). 

 Távolságérzékelés

A bizalmas (intim) távolság közeli szakasza 0-15 cm-ig terjed, távoli szakasza 15-45 cm-ig, nagysága kultúránként és a személyes kapcsolatok jellegétől függően változhat. Ami pl. az arab országok lakói számára még kényelmes távolság, azt egy skandináv durva határsértésnek ítéli meg, vagy ami egy szerelmespár között jóleső közelség, az a munkakapcsolatban álló különnemű feleket alaposan zavarba hozza. A bizalmas (intim) távolságon belül felfokozódnak az érzéki benyomások, erősek a szaghatások, érződik a másik ember testének melege, szájának lehelete, hallatszanak testhangjai. Többnyire csak bizalmas barátainknak engedjük meg a saját bizalmas (intim) távolságunkba való behatolást, míg mások ilyen akcióit agresszióként éljük meg. Ha kényszerű érintkezésről van szó (zsúfolt járműben vagy liftben), akkor védekezésképpen izmaink megfeszítésével, a szemkontaktus és a beszéd elkerülésével igyekszünk tudomást sem venni helyzetünkről. - Ir. Hall, E. T.: Rejtett dimenziók. Bp. 1975.; Forgas J. P.: A társas érintkezés pszichológiája. Bp. 1989.; Pease, A.: Testbeszéd. Bp. 1989

Távolsági marketing mobil kommunikáció 

 Ugyancsak megsérthető-áthágható az intim szféra erőszakos telefonüzenetek továbbításával a mobilkommunikációban és online marketingben. Magyarországon a nyílt rendszerű mobilkommunikációs GSM szabványon keresztül a hazai mobilszolgáltatók nem rögzítik sem az SMS-ek, sem pedig a hívások tartalmát. Gondoljunk csak bele mennyi felesleges befektetés és energia lenne például egy karácsonyi SMS-áradat, vagy szilveszteri híváshullám rögzítése. Nincs az az adattárház, amelyenl ekkora adatmennyiség elférne.

Távolság Budapest és más városok között

Hány kilométer a távolság Budapest és Bangkok között?

Okostelefonok. A mobilkommunikáció nagy távolságok áthidalását teszi lehetővé az sms-küldés számára.
Küldjön mobiljáról szöveges üzenetet nagy távolságra! Marketing SMS szöveg

Mi a proxémika? Távolság- és térérzékelés mint tudomány. Fővárosok távolsága Budapesttől kilométerben? 3. projekt, Dreff János, képvers, vers, szöveg

2011. augusztus 12., péntek

Tokai András: Üvegskulók


Tokai András
Üvegskulók

Mióta Vesztli is nyaral, én is lustálkodom, PTK csak zenél és haikukat szül, nincsen itt próza. Na akkor:

A skuló szó nincs benne az egyébként pompás, és általam szinte naponta forgatott Bakos: Idegen szavak szótárában

Nagynéném és keresztanyám: Bözsi az ötvenes években a Váci utca csúnya részén, már egészen az akkor Vorosilov térnek nevezett Vámház térhez közel dolgozott egy gépíró-gyárban. Nyugodtan nevezhetem így, mert nagyüzem volt: egy hatalmas emeleti, nappal is villanyfénnyel megvilágított teremben sok-sok nő, olyan egymás mögött, zsúfoltan elhelyezett hosszú munkapadoknál, amilyeneket csak vietnami vagy kínai varrodákról készült dokumentumfilmekben látni, püfölte a hangos írógépeket az irtózatos zajban. Mert nem csak a gépek voltak hangosak, hanem ráadásul a gépírónők többsége, valami, csak az ötvenes években használatos sokszorosító-technika kellékeként recsegős-ropogós alumínium-lemezekre gépelt.

Talán ehhez a lemezes sokszorosításhoz, vagy valamely még rejtélyesebb tevékenységhez használtak itt, az ú.n. Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalatnál kisdiónyi méretű üveggolyókat is. Valami hengerben forgatták őket: a rengeteg forgó üveggolyó mart valami lemezt (belülről?) simára. Forgás és ütközés közben az eredetileg csillogóan átlátszó üveggolyók fakóra maródtak, olyanok lettek, legalábbis színüket és fogásukat tekintve, mint az ugyancsak abban az időben minden kis boltban, trafikban, közértben árult Diana-cukorkák: érdes, matt fogású, nem átlátszó, csak áttetsző üvegtestek.

Ezekből hozott nekem Bözsi néha pár maréknyit. Egy-egy még el nem formátlanodott fényes, új, átlátszó golyót, amelyek egyébként pattanva és el nem törve magasra ugráltak, ha sima kőre ejtette az ember őket, és persze többségükben dianáscukor színűre mattultakat.

Mi nem golyóztunk az udvaron, mint a Pál utcai fiúk: ezekkel a "skulókkal" is, mert így kellett őket nevezni - ha valaki golyót mondott volna, kiközösítik a bandából - "snúroztunk" örökké. A snúrozás benne van a Bakosban, meg lehet nézni.

"Bikázni" is lehetett persze a skulókkal, ha nem voltunk a snúrozáshoz elegen, vagy ha nem volt más kellék a bikázáshoz.

Aki tudja, mi volt a bikázás (annyit elárulok, hogy a fő kelléke az akkor még mindenhol járó lovak elhagyott patkószegei voltak), írja meg gyorsan Vesztlnek vagy nekem.

2011. augusztus 11., csütörtök

Csepeli György: } távolság } { üveggolyó {


Csepeli György
} távolság } { üveggolyó {

Akinek magyar az anyanyelve, s magyar iskolába járt, nem tud nem a kis Balázsra asszociálni a „távolság” és az „üveggolyó” szavak olvastán. Balázs, a nagy, szent volt, aki Dubrovnik kapujában őrködik. Szemében még ott vannak a könnyek, melyeket Dubrovnik esztelen lövetésekor hullatott. Balázs a torok védőszentje, Babits fohászkodott hozzá, hasztalan.

Kis gyerekként torokfájós voltam. Ki kellett volna venni a manduláimat, de sosem volt egy nyugodt hónap, ami alkalmat adott volna a műtéte. Elvittek a Karolina utcai kápolnába, Balázs áldásra, mely nem használt. Újra meg újra beteg lettem. 

A „távolság” felnőtt létem és gyermekkorom között egyre csökken. Zuhanok a halálba, mely mintha nem az élet vége, hanem az eleje lenne. Minden rom volt körülöttem. A ház, melyben laktunk, magán viselte az ostrom ütötte sebeket. A lakás, melyben éltünk, üres volt, és minden üres helyről tudtam, hogy mi volt ott az ostrom előtt. Kivéve engem, aki az ostrom után születtem.

Első emlékem a Lánchíd újraavatása volt. Akkor éppen tüdőgyulladásban feküdtem, s anyám aranyért szerzett penicillint, mely nélkül meghaltam volna. Azóta is hálás vagyok Flemingnek és az angoloknak. A lakás hiányaiért az oroszok feleltek. Sok-sok évvel később, amikor szociálpszichológiát kezdtem tanítani, a választás kapcsán újra eszembe jutott a történet, melyet annyiszor hallottam gyermekkoromban. Apám a házunkban, mely már romos volt, szemben állt egy orosz katonával, akinek egyik kezében bőrkabát, másik kezében Zeiss fényképezőgép volt. A katona nem tudott dönteni. A poén az lehetne, hogy végül mindegyiket ott hagyta, de valójában az történt, hogy a bőrkabát vonzása erősebb volt. A fényképezőgép maradt. De lehet, hogy fordítva történt. Lényeg, hogy megtörtént. 

A döntés problémáját Vigotszkijtól tanultam, aki Buridán szamara éhenhalásával szemlélteti, hogy mi a választásképtelenség oka. A szamár azért halt éhen, mert nem tudott választani a széna és a szalma között. Ha már-már a szénát választotta volna, felmerült benne, hogy „miért nem a szalmát választom?” De amikor a szalmát kezdte volna enni, ott megjelent előtte a széna, melyet szintén választhatott volna, s emiatt visszafordult a szénához, majd újra kezdődött a habozás, míg el nem pusztult. Az orosz katona olvashatta Vigotszkijt, s eldöntötte a kérdést.

A távolság, melyet a múlt és a jelen között egyre kevésbé érzek, gyermekkoromban egyre nőtt köztem és környezetem között. Mindent fordítva éreztem. Lázadó lettem. Megtanultam oroszul, sőt orosz szakra jelentkeztem a pszichológia mellett az egyetemre. Professzorom, a halhatatlan Király Gyula biztatására Dosztojevszkij regényeit olvastam oroszul. A regényekből megtanultam a lázadás szükségességét és hiábavalóságát. Felháborított minden, amit magam körül láttam. Lázadtam és belenyugodtam. Leginkább a szabadság hiánya zavart. Nem nézhettem meg azt a filmet, amit akartam, nem vehettem meg magamnak azt a jeans nadrágot, amit Nyugaton minden fiú hordott, nem mehettem Nyugatra. Távol maradtam másoktól is. Távoli lénnyé váltam, aki csak szeretne, de nem tud közel kerülni senkihez, mert nincs, akit szeressen, s nincs, aki szerethetné. Ez persze nem volt igaz. Szociális értelemben Buridán szamarává váltam. Tárgyak, értékek között tudtam választani, de megvakultam és megsüketültem, ha emberek között kellett volna választanom. 

Így éltem az életemet, távol attól, aki lehettem volna, s mindvégig közel, aki voltam. Talán most, amikor két kis fiam felnövekvéséért kell felelnem, találkozik bennem a közelség és a távolság.

2011. augusztus 6., szombat

Brenzovics Marianna: Minden homályos


Brenzovics Marianna
Minden homályos

A távolságot, mint üveg golyót, megkapod, József Attila mondatának gondolati megragadhatatlansága az a távlat, amely a gyerekjátékban is megmarad: az üveggolyó gurítható, megfogható, mégis végtelenül távoli, mert tökéletesen önmaga.

Körforma, mint a fej, a labda, az o-ra nyitott száj, a köldök, bele lehet dugni az ujjat, ott lehet tartani, forgatni. „Jaj, elszédülök, na!” „Hagyja abba!”, kiáltottam fel gyerekkoromban a nagybátyám karjai között, aki a hónaljamat megmarkolva önmaga körül forgatott. Úgy éreztem, homlokom körbevérző koronapánt, villog a csillagokkal, végül elhal a látóközpontom.

Bizakodva nézek József Attila mondatának tökéletes sötétjébe, tökéletes világosságába, otthonos-idegen tájban állok. Mozgok, remegek, ülök. Fekszem, fejem bal oldalát a párnámra hajtom. Kívül tekervényes fürtjeim takarják, belül csavarodó agyam, mint a dió, de ehetetlen. Félálomban mindenféle eszembe jut: a megcsonkított fák, a flakonos láp, a csikkes táj, a fasírtba ölt állatok, az elűzött madarak. A derűs-unott elindulás, amelyben összemosódom a többiekkel, akik szintén megindulnak, mozog a szájuk, a kezük, a szemgolyójuk. Mint egy képet, úgy látom magunkat: „az úton kétoldalt lassan felkúszik ránk a köd, és egy vékony sávban, mint a vízbefúlóké, feldermed kör-arcunk.”

Arra ébredek, hogy rosszat álmodtam. Fel szeretném jegyezni, de ébren nem jut eszembe. „Tiszta láp a fejem”. Minden homályos, csak az a képzetem éles, hogy ki kell tölteni A távolságot, mint üveggolyót-űrlapot. Minden egyszerre jut eszembe. Egyszerre van minden. Mindent egyszerre akarok elmondani. Van, aki szerint fojtottan beszélek. A mondataim végét nem mindig értik, hallják meg. Máskor be nem áll a szám. Akkor inkább beszéljek fojtottan. Mintha fojtogatnának, és közben beszélnék. Zseniális ötlet! Mint a József Attila-mondat, mint az űr.

Az űrről nevezték el a Kozmosz cigarettát, amelyet az újtelepi iskola romos vécéje előtt Böndivel szívtam, kék dobozból vettük elő. Fölöttünk szürke villanyhuzalok mohogtak, zúgtak benne a részecskék. Fújt a szél, dőltek a füvek, borzasan néztem a lapos csikkeket a porbarna talajon, Böndi holdarcára rászállt a hamu. Böndi azt mondta, hogy azok szeretnek cigarettázni, akiknek hiányzik a levegő. Sok-sok levegőt akarnak, ürességet.

Böndi szerint József Attila mondata testmeditáció. Szerintem - testdzsessz. A nagybátyám szerint testmeditáció és testdzsessz. Nem azért nem értem József Attilát, mert kisebb gömb billeg a nyakamon, mint egy csillag. A Plútó bolygó kisebb, mégis intenzívebb, mint például a Jupiter. De ez hit kérdése. Az én fejem nem Plútó, hanem a fejem. Ilyen a fejem, nem nagy, nem is intenzív, egyszerűen a koponyám, ezért tökéletes. Ez a megnyugtató variáció, a másik - az agyam tökéletlen -, a nyugtalanító.

Végül, mint egy könnyű labdát, a nagybátyám feldobott az ég alatt: Akarsz repülni? Akarj! Ahogy fenn leng, úgy lenn is. Fönn, fönn, fönn és lenn, lenn, lenn, és kereszt, gyerünk!, gyerünk!, ne állj meg!, gyerünk!, gyerünk!, na még nyolc!, és hét! Biztos, hogy a nem vártat éred el!

2011. augusztus 4., csütörtök

Berniczky Éva: Újraolvasztásra szánt muranói selejt


Berniczky Éva
Újraolvasztásra szánt muranói selejt

Közönséges üveggolyókat gyárak óriáskemencéi a világra. Vágóberendezésen, állítható vágófejeken, csúszdán, pörgő vashengereken, rendszerező vájatokon keresztül. A költővel mintázott darabokat kézzel. Felhevített átlátszó üveget kisebb kemencébe, a költőt pedig gondosan. Az átlátszó üveg, fémrúddal a masszába, és a folyékony üveget az összetört költőcserepekbe. Ezután hengert, majd hosszú vékony szálat belőle. A golyónak költőből csak pompás belső mintázata. A fém rudat a lágy átlátszó masszába, amikor, akkor nedves újságpapíron, mert a nedves papír hozzá az üveghez. Majd a már színpompás költőszálakat a gömbhöz. A félkész darabot a kemencébe. A műveletet legalább háromszor. Mígnem elegendő költőanyagot. Az újabban felkerült réteget alkalmanként fém lapon. A folyamat végén ismét átlátszó üveg a gömbre. Fél méter hosszú hengert belőle. Ebből az üveggolyó belső magja, az üvegdíszbe zárt költő. A belső magra a következő réteget aszerint, éppen mit a poéta kezébe: íjat, lantot, lúdtollat, kardot, sarlót/kalapácsot, laptopot stb. A gömböt, kívánságnak és rajzolatnak megfelelően, öt centis színes szálakba, és a gömb újra kemencébe. Lapos fogóval a szálakat, a széleket. Miután újabb réteg átlátszó üveg, a darabot. Az átlátszó réteghez újabb színes üvegszalagok, és még egyszer az egészet. Végül az utolsó átlátszó réteg, és már majdnem a költő üveggolyóban. A végső forma fém és fa szerszámok segítségével. A mester a golyó átmérőjét, és a végső változat kialakításához. Éles késsel a kész darabot és egy fém cső végére. Finoman a rudat, és a golyó. A törés során keletkezett dudort. A megformázott üveggolyó 530 fokra hevített kemencébe. Az anyag egy éjszaka alatt. Ajándék, sőt bennszülött körökben, akár gombra is. Bárki a játszótéren, országházi zabhegyezők fegyverként a zsebükben. Szükséges esetén néhány üveggolyót, összevissza, őrült zajt csapni néhány bezárt költő.

______________________

üveg szoba a teraszon #telikert