2011. augusztus 12., péntek

Tokai András: Üvegskulók


Tokai András
Üvegskulók

Mióta Vesztli is nyaral, én is lustálkodom, PTK csak zenél és haikukat szül, nincsen itt próza. Na akkor:

A skuló szó nincs benne az egyébként pompás, és általam szinte naponta forgatott Bakos: Idegen szavak szótárában

Nagynéném és keresztanyám: Bözsi az ötvenes években a Váci utca csúnya részén, már egészen az akkor Vorosilov térnek nevezett Vámház térhez közel dolgozott egy gépíró-gyárban. Nyugodtan nevezhetem így, mert nagyüzem volt: egy hatalmas emeleti, nappal is villanyfénnyel megvilágított teremben sok-sok nő, olyan egymás mögött, zsúfoltan elhelyezett hosszú munkapadoknál, amilyeneket csak vietnami vagy kínai varrodákról készült dokumentumfilmekben látni, püfölte a hangos írógépeket az irtózatos zajban. Mert nem csak a gépek voltak hangosak, hanem ráadásul a gépírónők többsége, valami, csak az ötvenes években használatos sokszorosító-technika kellékeként recsegős-ropogós alumínium-lemezekre gépelt.

Talán ehhez a lemezes sokszorosításhoz, vagy valamely még rejtélyesebb tevékenységhez használtak itt, az ú.n. Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalatnál kisdiónyi méretű üveggolyókat is. Valami hengerben forgatták őket: a rengeteg forgó üveggolyó mart valami lemezt (belülről?) simára. Forgás és ütközés közben az eredetileg csillogóan átlátszó üveggolyók fakóra maródtak, olyanok lettek, legalábbis színüket és fogásukat tekintve, mint az ugyancsak abban az időben minden kis boltban, trafikban, közértben árult Diana-cukorkák: érdes, matt fogású, nem átlátszó, csak áttetsző üvegtestek.

Ezekből hozott nekem Bözsi néha pár maréknyit. Egy-egy még el nem formátlanodott fényes, új, átlátszó golyót, amelyek egyébként pattanva és el nem törve magasra ugráltak, ha sima kőre ejtette az ember őket, és persze többségükben dianáscukor színűre mattultakat.

Mi nem golyóztunk az udvaron, mint a Pál utcai fiúk: ezekkel a "skulókkal" is, mert így kellett őket nevezni - ha valaki golyót mondott volna, kiközösítik a bandából - "snúroztunk" örökké. A snúrozás benne van a Bakosban, meg lehet nézni.

"Bikázni" is lehetett persze a skulókkal, ha nem voltunk a snúrozáshoz elegen, vagy ha nem volt más kellék a bikázáshoz.

Aki tudja, mi volt a bikázás (annyit elárulok, hogy a fő kelléke az akkor még mindenhol járó lovak elhagyott patkószegei voltak), írja meg gyorsan Vesztlnek vagy nekem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése