Stiller Kriszta: Hardkor

Stiller Kriszta
Hardkor

Vártalak, de néhány percet késtél,
őszi este volt, meg üres Népliget.
Fagyni kezdett, novemberben kész tél,
a fák fázva szórtak fehér cetliket.
Megjöttél, és szitált ránk a porhó,
kacsintasz, míg én a csípődet fogom.
Felkuncogsz, hogy ez már szinte pornó,
összeolvadt cseppek tánca arcodon.
Úgy éreztem, nem is kell több ennél:
sötét van, meg te, meg halkuló zsivaj.
Azt mondtad, kis meleg izét ennél,
sört kértem, te kólát nagy sült krumplival
     Elég egy románchoz, legyen tök hideg:
     nagy sült krumpli, kóla, sör és Népliget.


Először egy régebbi versemet szerettem volna elküldeni, de a története kísértetiesen hasonlít Rapai Ágneséhez, meg azt viszonylag sokan ismerik, ezért úgy döntöttem, inkább írok egy újat. Nem túl bonyolult, az igaz, viszont a nagy dolgok, például a szerelem apró kis részletekből tevődnek össze, pont úgy, mint ahogyan egy költemény szavakból. Külön-külön semmi jelentőségük, csak főnevek, igék, melléknevek, megfelelő sorrendbe téve őket azonban verssé válnak. A költészet a világ egyik legizgalmasabb játéka. Ebédszünetben készült a vers, ugyanis mostanság elég elfoglalt vagyok. Az volt az első gondolatom, hogy mennyire vicces, hogy (jó) pár éve, amikor csak iskolába kellett járni, milyen fáradt és kimerült tudtam lenni. Utána eszembe jutott az első szerelmem. Sok verset írtam hozzá, de mivel akkor főként prózai vonalon mozogtam, ezeket a kis szívzűr-kórtanokat borítsa a feledés jótékony homálya. Csak számomra és számára volt jelentőségük. Szinte mindenki látott már világfájdalmas kamaszirodalmat, akkor el lehet képzelni, milyenek lehettek. Nemrég megtaláltam őket, olyanok, mintha önmagam paródiája lennék, megfűszerezve némi Pilinszky-epigonsággal.

Az epigonságot persze aláhúzza a böngészőm kiirthatatlan helyesírás-ellenőrzője, de akkor is. Az első fellángolás persze már rég a múlté, fogalmam sincs, mi lehet vele, de hát általában így megy ez, mondaná Vonnegut. Kevés állandó dolog van az életemben, a sör, a sültkrumpli, a Népliget, és a szerelem ezek közé tartoznak, még ha nem is feltétlenül ebben a sorrendben. Ez a vers az ebből-még-bármi-lehet hangulatot tükrözi, amikor megismertem a legnagyobb szerelmem. Lett is.

Igaz, nem a Nép, hanem a Városligetben volt az első randink, de talán ennyi költői szabadság még belefér. Így jött ki a ritmus, és ő nem haragszik érte.

eská

7 megjegyzés:

  1. Szeretem a verseidet, Kriszta, s milyen igaz:"csak főnevek, igék, melléknevek", de ahogy összerakod, vers lesz belőle. Tisztelem a nyelvi leleményességed, játékosságod, azt, hogy nem akarsz "nagyot szólni", egyszerűen, erőlködés és nagyképűség nélkül írsz.
    kismezei

    VálaszTörlés
  2. Keszthelyi György2011. február 7. 3:00

    Természetes, mesterkéletlen, drámaiságában is játékos hangvétel. Mondjam még? Tetszik.

    VálaszTörlés
  3. Keszthelyi György2011. február 7. 3:08

    Ja, most valaki megkérdezheti, hol itt a dráma. Hát nem tudom, más hogyan értelmezi a verset, de én sok magányt, fásultságot érzek ki ebből a Hardkorból.

    VálaszTörlés
  4. hát akkor így, legalább búcsúzóul: ujjé...!!!

    VálaszTörlés
  5. Stiller-cetlik lógnak Balla-vállon
    (habár ezt a porhót mintha tóthkriszta...)
    nincs szebb, mint ha holló száraz ágon
    balettozna, mint egy kezdő statiszta.

    VálaszTörlés
  6. Semmi tóthkrisztás nincs ebben a versben, ez egy kiváló stilleres szonett. A porhó létező szó, attól még le lehet írni egy versben, hogy más adta kötetcímnek. Holló Klári néninek biztos nem jutott sajt, azért károg mások versei alatt.

    Laura

    VálaszTörlés
  7. Kedves Laura néni, sajnálom, ha megbántottalak,csak játék volt a rímekkel. A vers szerintem is jó, egyetértünk.Ha rossz lenne,végig sem olvastam volna.

    VálaszTörlés